The Sentence – A mondat
Nemcsak egy mondat számít mondatnak.
Minden új tagmondat egy újabb mondatnak számít.
Habár „and” után nem szükséges a megegyező mondatrészek ismétlése.
Betekintés az angol nyelvi alapokba: mondatfelépítés, mondatrészek, kérdések és tagadás egyszerű, könnyen követhető példákkal.
Nemcsak egy mondat számít mondatnak.
Minden új tagmondat egy újabb mondatnak számít.
Habár „and” után nem szükséges a megegyező mondatrészek ismétlése.
Alapvetően: Alany (S) – Állítmány (segédige (AV)+ige (V) vagy csak az ige) – Tárgy (O) – Többi mondat rész
Az állítmány vagy egy ragozott ige vagy segédige + ige kombináció. 4 segédige lehet 1 mondatban/tagmondatban.
Az igét követheti 1 vagy 2 tárgy is. 2 tárgy akkor lehetséges, ha az ige a „valakinek valamit” tárgyakat vonza.
Kettős tárgyú ige esetén kétféleképpen járhatunk el.
A többi mondatrész általában a hely- és időhatározót foglalja magában. Helyük megváltozhat, de azt vesszővel jelöljük.
Ha az időhatározó egyetlen elemből áll és gyakoriságot fejezünk ki vele, akkor a természetes hangzás érdekében az alany után helyezkedik el. Kivételt segédigék képezhetnek.
Mint a magyar nyelvben, itt is az számít majd, hogy eldöntendő (Yes/No) vagy kiegészítendő (QW) kérdésről van-e szó.
Amíg logikailag nincs megbicsaklás, a kérdésben már található nyelvtani elem a válaszhoz, illetve fordítva.
A segédige használata kötelező, kivéve speciális helyezetekben.
Eldöntendő kérdés esetében nem használunk kérdőszót. Mindig a legelső segédigével kérdezünk vagy ha nincs, az igeidőnek megfelelő segédigével.
Válaszként Yes vagy No használatát alkalmazzuk, amit az alany majd a kérdésben szereplő segédige követ a megfelelő alakban.
Kiegészítendő kérdés esetében használunk kérdőszót. Ezt követi a legelső segédige vagy ha nincs, az igeidőnek megfelelő.
Kiegészítendő kérdés esetében a nyelv természetes hangzásának megőrzésére, annyit válaszolok, amennyi a kérdőszó körét kielégíti. Akárcsak a magyar nyelvben.
Csak úgy, mint a kérdések esetében, segédige használata szükséges. Kivételt csak speciális esetek képeznek.
Tagadáshoz általánosságban a not tagadószócska járul hozzá, amit az első segédige után alkalmazunk. Can esetében egybeírás történik.
A külön írt (erős alak) használata főleg írott nyelvhasználatban fontos, hivatalos hangvételként hat. Az egybevont (gyenge alak) természetes hangzást, laza kommunikációt tükröz.
Tagadást determinánsokkal is képezhetünk.
Mivel ezek már mind tagadó értelműek, mellettük más tagadás nem szerepel.
Tagadó segédige mellett a „neither” „ either” alakot kap, mert ha kettős tagadást alkalmaznánk, az már pozitív lenne.
Ha összeáll a mondatok mögötti rendszer, a kérdés és a tagadás is sokkal könnyebben a helyére kerül.
Vissza az elejére ↑